A Titanic neve mára egybeforrt a luxus és a katasztrófa fogalmával. A hajó, amelyet az „elsüllyeszthetetlen” jelzővel illettek, 1912-ben indult első és egyben utolsó útjára. Az Atlanti-óceán mélyén pihenő roncs története nem csupán a múlt egy darabja, hanem egy időtlen emlékeztető is arra, hogy a technológiai haladás és az emberi hiba összetalálkozása milyen pusztító következményekkel járhat. De miért lett ennyire legendás a Titanic, és mi az, ami még több mint száz évvel később is foglalkoztatja az embereket?
Az óceánjáró lenyűgöző méreteivel és luxusával magával ragadta a közönséget, már az építése során is figyelmet kapott. A hajó nem csupán a korabeli technológia csodája volt, hanem a gazdagság és a társadalmi különbségek szimbóluma is. A Titanic fedélzetén utazókat három osztályra osztották, és míg az első osztály fényűző szalonjai a gazdagok kényelmét szolgálták, addig a harmadik osztály utasai szinte már-már embertelen körülmények között élvezték a hosszú utazást.
A tragédia nemcsak a süllyedés körülményei miatt lett világszerte ismert, hanem azért is, mert szimbolizálja az emberi önbizalom túlzásait. A hajóépítők és a társadalom hitték, hogy egy ilyen technológiai mestermű legyőzhetetlen, s ez a hit végzetes hibákat szült. Azon az áprilisi éjszakán, amikor a Titanic egy jégheggyel ütközött, mindenki rádöbbent arra, hogy még a legnagyobb műszaki vívmányok is törékenyek.